Ezen sorok megírására Kókai Péter múlt heti cikkében leírt mondata késztetett: „Vagyunk itt (még) majdnem háromszázezren.” (Magyar Szó 2007. május 12.-13). Nem a cikk témája az, amire szeretnék reagálni, nem is a főszerkesztőt szeretném pontosítani (hiszen valójában jól fogalmazott), csak egy kis adalékot szeretnék fűzni ehhez a mondathoz.
A Köztársasági Statisztikai Hivatalnak becslései vannak a népességszám alakulásáról a két népszámlálás között. Vajdaság lakosságát stagnálónak becsülik, azzal, hogy vannak a lakosság számát tekintve dinamikusan fejlődő, stagnáló és dinamikusan fogyatkozó községek. Meg kell jegyeznünk, hogy a népességszám alapján a dinamikusan fejlődő községekben nem a magyarok népszaporulata miatt növekszik a lakosság száma. Ellenkezőleg, ezekben a községekben fogy leginkább a magyar lakosság. Példaként említhetjük Újvidéket: 1991-ben 20.245 magyar volt a községben, 2002-ben már csak 15.687, míg a község lakosainak száma 265.464-ről 299.294-re emelkedett. A fogyatkozó község példájaként Szabadkát említhetjük, ahol 1991. és 2002. között a magyarok száma 64.277-ről 57.092-re csökkent, a községé pedig 150.534-ről 148.401-re.
A 2002-es népszámlálás szerint Vajdaságban 290 207 magyar él (Szerbiában 293.229). Figyelembe véve a magyar lakosság társadalmi mutatóit (elvándorlás, beolvadás, vegyes házasságok, alacsony születésszám, elhalálozás) és az utóbbi két népszámlálás közötti tendenciákat, a magyarság száma 2007-ben (figyelembe véve a statisztikai hivatal becsléseit is) 274 070-re becsülhető. Tehát ennyien vagyunk most, a félidőben. Ez Vajdaságban 16137-tel kevesebb, mint 2002-ben Azt kell, hogy mondjam, hogy ez egy optimista becslés. Sajnos.
Megbecsülhető az is, hogy hányan leszünk a következő népszámlálás idején, 2012-ben. Ugyanezeket a tendenciákat figyelembe véve kijelenthetjük, hogy a következő népesség-összeírásnál már csak 257.933-an fogják magukat magyarnak vallani. Ez 32274-gyel kevesebb, mint a 2002-ben. Ez is optimista becslés, hiszen 1991. és 2002. között a vajdasági magyarság száma 339.491-ről 290.207-re csökkent, azaz 49.284-gyel voltunk kevesebben.
A 90-es években valószínűsíthető, hogy tömegesebb volt a magyar lakosság elvándorlása, mint lesz a 21. század elején, lévén, hogy az ország „csak” gazdaságilag áll rosszul, háború nem sújtja a térséget. Azonban a 90-es években elvándorlók gyerekei nagyon fognak hiányozni a vajdasági magyarság korfáján. A mai generációkba már csak feleannyi gyerek születik, mint az 50-es, 60-as években. Hogy mikor érjük el demográfiailag a kritikus pontot, azt a lélektani határt, amikor mindenki felkapja a fejét, amikor tudatosul mindenkiben, hogy számottevően csökkent a magyarság száma, azt nem tudom, de hogy 2022-ben már 200.000-es, 2032-ben pedig150.000-es kisebbség leszünk, az valószínű.
Badis Róbert szociológus
Magyar Szó
2007. május 19-20.
Hétvége II.
