A rendezvény a bulizás mellett értékeket közvetíthet és a közösségi öntudatot is erősítheti
Kedden tizenegyedszer nyitja meg kapuit a Nyári Ifjúsági Játékok a zentai Népkertben. A vajdasági magyar fiatalság legnagyobb bulijaként számon tartott rendezvény évről évre több teret kap a sajtóban, hírek jelennek meg megszűnéséről, koncertjeiről, kulturális programjairól, vélemények és ellenvélemények hangoznak el. Az első évtizedét maga mögött hagyó rendezvénnyel kapcsolatban felmerül, hogy nem csupán egy bulizós, koncertezős hétvégéről van szó, hanem értékeket közvetíthet, közösségi öntudatot erősíthet. Lapunk Tajti Attilát, a XI. Nyári Ifjúsági Játékok szegedi származású fő szervezőjét, Dudás Diana MNT-tagot és Badis Róbert szociológust kérdezte meg, hogy véleményük szerint mit jelenthet a szóban forgó rendezvény a vajdasági magyarság számára.
Mit jelent a vajdasági magyarság számára a Nyári Ifjúsági Játékok?
Tajti Attila: – A nyári játékok előtti hetekben beszélgettem néhány fiatallal, aki arról panaszkodtak, hogy nem engedhetik meg maguknak a nyaralást, túl drága. Ők inkább arra gyűjtenek, hogy ki tudjanak jönni a Nyári Ifjúsági Játékokra, hisz jó a társaság, jók a programok és csak így tudnak kikapcsolódni. Számukra ez a rendezvény számít nyaralásnak.
Dudás Diana: – Személyes élményből indulok ki. Minden évben meg szoktam látogatni a Játékokat, míg fiatal az ember, hosszabb időt tölt ott, mostanában pedig kiválasztok egy-egy napot és akkor látogatok ki. Ez a rendezvény mindenképpen egy lehetőséget jelent, teret jelent a vajdasági magyar fiataloknak, ahova elmehetnek, és amit a sajátjuknak vallhatnak. Érezhetik, hogy számukra készül. Drukkolok azért, hogy az elkövetkező generációk is hasonlóan át tudják ezt élni, érezni, és remélem, hogy ez a nagy tradíció nem szakad meg.
Badis Róbert: – Minden fesztivál változik, fejlődik. A Nyári Ifjúsági Játékok is sokat változott a kezdetek óta. Ma már sokkal nagyobb hangsúly van a koncerteken, mint a játékokon. Ez nem feltétlenül egy tudatos profilváltásnak köszönhető, véleményem szerint inkább így alakult. Úgy érzem, hogy sokkal többet is jelenthetne ez a fesztivál a vajdasági magyarság számára, mint amennyit jelent. Ennek, úgy vélem, hogy egyik oka a kulturális programok elmaradásával az idősebb generáció "elvesztése", másrészt a szerb előadók, együttesek elmaradásával egy olyan réteg elvesztése, amely fontosnak tartja a kulturális sokszínűséget. Ezenkívül a rockos-punkos arculat is behatárolja a Játékokkal azonosulni tudók létszámát.
A rendezvény milyen hatással van az értékrendek kialakítására?
T. A.: – Véleményem szerint a fiatalok ma már nem a kulturális része miatt látogatják meg a zentai Népkertet. Sokkal fontosabbak számukra a koncertek, ahol kapcsolatokat alakítanak ki és együtt jól érzik magukat. Mára ez lett a Játékok fő vonzereje, azonban nem szeretnénk ezt ennyiben hagyni, hanem változtatni szeretnénk. Olyan kulturális programokat próbálunk a jövőben évről évre megszervezni, amelyek egyre jobban lekötik a fiatalokat. Ennek ellenére sokan látogatják meg a Játékokat a kulturális rendezvények miatt is.
B. R.: – Úgy vélem, hogy a rendezvényre látogatók értékrendje már kialakult, és részben ez is befolyásolja őket, amikor a Nyári Ifjúsági Játékokat választják. Egyébként vegyes értékpreferencia jellemzi a vajdasági magyar fiatalokat: egyszerre vallanak konzervatív értékeket (család), ahogyan liberálisabb értékeket is (egyéni szabadság).
Mekkora szerepe van a Játékoknak a közösségi öntudat kiépítésében?
D. D.: – Nyilvánvaló, hogy erős közösségi öntudatépítő hatása van ennek a rendezvénynek, hiszen Vajdaság minden részéről találhatunk fiatalokat a Játékokon. Egymásra hatással vannak, barátkoznak, ismerkednek, és lehet, hogy egész életre szóló kapcsolatok is kötődnek. Nincs még egy rendezvény, amely ilyen nagy számban tud megmozgatni vajdasági magyar fiatalokat. Ugyanakkor nemcsak koncerteken vehetnek részt, hanem lehetőségük van különféle politikai tartalmú előadásokat is hallgatni, találhatunk akár kézműves műhelyeket is, vannak vallási jellegű rendezvények is, így mindenképpen pozitív hatása van a Játékoknak. Ebből a szempontból nem elhanyagolható tény, hogy nagy számban jelennek meg a középiskolások, akik gyurmaként formálhatóak és felszedik magukra ezeket a pozitív hatásokat.
B. R.: – Úgy vélem, hogy a fesztiválra kilátogatók egy részének fontos (véleményem szerint a kisebbségnek, talán inkább a táborozókra inkább jellemző), hogy a pár napos együttlét során megéljék magyarságukat és inkább erősítsék, mint kiépítsék közösségi öntudatukat. A szórványból vagy olyan településekről érkezők számára fontosabb a fesztiválnak eme aspektusa, ahol feszültség van a nemzetiségek között, ahol a magyarság megőrzése mindennapos "harc". A többség inkább csak kikapcsolódás, bulizás és lazítás céljából látogat le a Népkertbe.
Az MNT hogyan viszonyul majd a vajdasági magyar fiatalság hasonló rendezvényeihez?
D. D.: – Az MNT-nek különböző bizottságai vannak, így van egy olyan bizottsága is, amely kimondottan az ifjúsággal foglalkozik. Ebben a bizottságban én konkrétan nem fogok szerepelni, de véleményem szerint mindenképpen támogatni fogják, mint olyan rendezvényt, amely a vajdasági magyarok megmaradását segíti. Úgy gondolom, pozitív hozzáállás fogja az elkövetkező időszakot jellemezni.
A Nyári Ifjúsági Játékok köztudottan nagy és széles tömegeket vonzanak, így törvény szerint megjelennek a szélsőségesek is. Mennyire számítanak befolyásoló tényezőként a rendezvény megszervezésében?
T. A.: – Mára már nem nagyon rúgnak labdába, ugyanis tudatosan építünk arra, hogy a békésebb zenekarokat hozzuk el, akik nem énekelnek Nagy-Magyarországról, hiszen abból csak feszültség keletkezne, amit pedig nem szeretnénk. Az ilyen vendégek nagy része már el sem jön, más rendezvényeket keres fel. Hozzánk azok jönnek el, akik tényleg jól akarják magukat érezni és nem szélsőséges kérdéseket szeretnének boncolgatni. Nálunk a szerbiai magyar, a magyarországi magyar és a szerbiai szerb ugyanaz az ember. Nincs különbség köztük. Ebből nem volt probléma már tavaly sem, és idén sem hagyjuk, hogy nemzeti, vagy nemzetiségi alapon problémák legyenek.
Diósi Árpád
Magyar Szó
2010. július 20.
Napi interjúnk
